Egy sötét, titokzatos padlásszobában egy író éjszakáról éjszakára régi írógépén dolgozik. Történeteket ír, nőkről álmodik – és egyre kevésbé tudja elválasztani a képzeletet a valóságtól.

​

Egyik éjjel az egyik megírt nő életre kel a papírlapok és a betűk között. Megjelenik az író előtt, és varázslatos táncával magával ragadja őt. Az író megpróbál közelebb kerülni hozzá, megérinteni, de a nő abban a pillanatban eltűnik.

 

Az író újra és újra nekilát. Új történeteket ír, új nőket teremt, és képzeletének alakjai ismét életre kelnek előtte. Ám valahányszor megpróbálja megérinteni őket, azok szertefoszlanak, mintha soha nem is léteztek volna.

 

Végül az írónak sikerül kapcsolatba lépnie egyik teremtményével. Magához öleli – de a találkozás egészen más következménnyel jár, mint amire számított.

 

A nő megváltozik. A képzeletből született alak egyre vadabbá és kiszámíthatatlanabbá válik, míg végül maga az író kerül veszélybe.

 

A történet határán, ahol képzelet és valóság, alkotó és teremtménye összemosódik, az írónak szembe kell néznie saját teremtőerejének következményeivel.